Élete

Raffaello Sanzio vagy röviden Raffaello (egyéb névváltozatok: Raffaello Santi, Raffaello Sanzi, Raffaello da Urbino, Raffaello di Giovanni Santi, latinosan Raphael Sanctius; Urbino, 1483. április 6. – Róma, 1520. április 6.) reneszánsz kori olasz festő és építész.

Korai évek

Raffaello művészcsaládban született, anyja neve Magia di Battista Ciarla volt, aki 1491 -ben halt meg, apja Giovanni Santi festő volt. Festészetet kezdetben apjától tanult, aki 1494-ben meghalt, a 11 éves Raffaello pedig árva maradt.

1496-ban Raffaello Perugiába kerül Pietro Perugino (Pietro Vannucci) mester tanítványaként, ahol sokat segített a megrendelt festmények elkészítésében.

Firenzei évek

Raffaello 1504-ben, 21 évesen, Firenzébe költözött, ahol Leonardo da Vinci és a fiatal Michelangelo voltak rá hatással. Itt ismerkedett meg a realista festészet remekműveivel, és önálló mesterként főleg Madonna-képeket alkotott (Madonna zöldben, a befejezetlen Esterházy-Madonna). Ugyancsak Firenzei tartózkodása alatt festette a Három grácia című művét is. Ezekben az években festett további képek: Ifjú arcképe, Női képmás, Krisztus sírbatétele. Négy évet dolgozott Firenzében ahol nagyon népszerű és elismert lett különösen azután, hogy megfestette a Madonna-képeit amelyekben az alakokat megfosztotta korábbi testtelenségüktől és átszellemültségüktől.

Római évek

1508 őszén elhagyta Firenzét és Rómába költözött, az ugyancsak Urbinóban született neves építész, Bramante meghívására, aki éppen a Szent Péter-bazilika építését vezette. Valószínűleg ő ajánlotta II. Gyula pápának Raffaellót, a templom freskóinak elkészítéséhez. Először több festő is dolgozott a freskók elkészítésén, de később, a pápa parancsára az egész munkát Raffaello kapta meg, megparancsolva, hogy az addig elkészült freskókat semmisítse meg. Ő azonban nem nyúlt Perugino freskóihoz: a tanítóján túlnőtt tanítvány nem lett hűtlen és hálátlan mesteréhez. Ugyancsak II. Gyulától kapta a megbízatást a vatikáni teremsor, a Stanzák kifestésére. Később, elismerésül a pápa megtisztelő címeket adományozott neki (például pápai írnok lett), és tanítványaival együtt bőkezű ellátást és kellő honoráriumot kapott.

Raffaello 37 éves korában, miközben a Krisztus színeváltozása című festményen dolgozott, 1520. április 6-án, a 37. születésnapján halt meg. Halálakor jelentős vagyonnal rendelkezett: vagyonát tizenhatezer dukátra értékelték. Saját kérésére a Pantheonban helyezték végső nyugalomra. A mester sírját 1833-ban XVI. Gergely pápa utasítására kibontották, és földi maradványait márványszarkofágba zárták.